Justicia jelenti

A Google elleni perben az előzetes döntéshozatali eljárásban a bíróság álláspontja szerint ugyanis a keresőmotor működtetője adatkezelést végez akkor, amikor az adott személyre vonatkozó különböző információkat találati listán összekapcsoltan elérhetővé teszi a felhasználók számára. Azzal, hogy a kereső motor működtetője az interneten található információkat automatikusan, állandóan, szervezett módon keresi, a bíróság álláspontja szerint adatgyűjtést végez. Az ilyen indexáló programok keretei között a gyűjtött adatokat visszakeresi, rögzíti, majd ezt követően szerverén tárolja, illetve adott esetben a keresés találati listájaként a felhasználókkal közli. Ezen tevékenységek az adatkezelési irányelv értelmében adatkezelésnek minősülnek, függetlenül attól, hogy a működtetés során a személyes adatnak minősülő adatokon kívül más információkat is különbségtétel nélkül ugyanilyen módszerrel gyűjtenek.

A bíróság elismerve az internet felhasználók szólásszabadsághoz való jogát, melynek értelmében jogi érdekük fűződik az információhoz való hozzáféréshez, indokolt esetben az érintett személyes adatainak jogosulatlan kezelésének minősíti a keresők segítségével történő hozzáférést, még abban az esetben is, ha az eredetileg publikált információ közzététele jogszerűen történt.

Sajátos, hogy a bíróság egyáltalán nem érintette az egykor a sérelmes információt közzé tévő tartalomszolgáltató felelősségét, ellenkezőleg, a vele szemben, a tartalom eltávolítására irányuló kereseti kérelem elutasítást nyert, a tartalom megtalálását elősegítő kereső felelősségét azonban megállapította.

A bíróság ítélete megnyitotta a jogi és gyakorlati lehetőségét a Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi ügyekben illetékes alelnöke által évek óta sürgetett "felejtés jogának" .

Az ítélet érvelésére alapozva ezt követően bárki kérheti a személyére vonatkozó "pontatlan, irreleváns, elévült vagy az adatfeldolgozás meghatározott célján túlmutató és az idő múlásával meghaladott adatokhoz" való hozzáférést biztosító találati listáról történő eltávolítását. Nem is kellett túl sokat várni, az on-line óriás céghez napok óta özönlenek a kérelmek. Egy politikus a hivatali ideje alatt született cikkekhez való hozzáférés eltávolítását kéri, mivel újraindulására esetére nem lenne kívánatos korábbi politikai véleményének megismerhetősége. Egy pedofil képek miatt elítélt férfi ugyancsak kérte, hogy távolítsák el az ítéletéről szóló cikkeket, egy orvos pedig a páciensei által posztolt negatív vélemények eltávolítását kezdeményezte.

A Bíróság megállapította továbbá a kereső motor szolgáltatók adatkezelésének területi hatályát is, mely szerint azon cégek, amelyeknek az Európai Unió valamely tagállamában gazdasági érdekeik előmozdítása céljából saját vállalatuk van, kötelesek betartani a személyes adatok kezelésére vonatkozó 1995-ös uniós irányelv rendelkezéseit.

A bíróság ugyanakkor kiemelte azt is, hogy meg kell találni az egyensúlyt az internet felhasználók információhoz való hozzáféréshez fűződő joga és az érintett magánélethez és személyes adatai védelméhez fűződő joga között.

Vajon hova vezet mindez?

Ez a döntés az Internet végét jelentheti, legalábbis abban a formában, amilyennek ma ismerjük?

Vége a korlátlan, határtalan és folyamatosan növekvő tudástárnak, amely globális szinten minden információt végelegesen elérhetővé tesz?

Globális internet ma sem létezik. Gondoljunk csak a kínai, cenzúrázott internetre, amely egyáltalán nem teszi lehetővé a országon belüli felhasználók részére a Google keresőhöz való hozzáférést.

Vajon lehet-e az Európai Bíróság ítéletének olyan következménye, mely szerint valamely úniós tagállamban internetező felhasználó nem férhet hozzá olyan adatokhoz, amelyekre egy amerikai könnyedén találati listát generálhat? Jelenti e majd az ítélet azt, hogy többféle információs tudásbázis lesz elérhető, egy az Európai Unió területén belül és a többi azon kívül? Nem okoz-e mindez az európai állampolgárok számára komoly hátrányt?

A 90-es évek közepe óta az interneten közzétett információért való felelősség kérdésében követett egybehangzó joggyakorlat, mely szerint elsősorban az információ közzétevője a felelős, most megdőlni látszik? 

Hogyan tovább, ezt követően?

Az ítélet hatására megindult kérelem özön is jelzi, hogy nem lesz elegendő erőforrás minden egyes esetben annak eldöntésére, hogy vajon az adott információ elavult, pontatlan, irreleváns, vagy az adatkezelés célján túlmutató. A jogkövető magatartás oly mértékben növelné az üzemeltetés költségeit, amely már az ésszerűtlenséggel lenne azonos.

Magából az ítéletből is következik az egyszerű megoldás: a Google és más keresőmotor üzemeltetők kivonulnak az Európai Unió területéről és felszámolják az itt működő cégeik tevékenységét. Mivel a területi hatály csak abban az esetben vonatkozik rájuk, ha az Unióban bejegyzett cégeiken keresztül végeznek üzleti tevékenységet, így ennek hiányában hiányában az ítéletből eredő precedens értékű jogértelmezés velük szemben nem lesz többé alkalmazható.

Az immáron húsz éveshez közeledő korú irányelv felülvizsgálata, újragondolása is folyamatban van. Reménykedhetnénk abban, hogy a jogalkotó uniós atyák és anyák talán ésszerű rendelkezésekkel teremtik meg azt az egyensúlyt, amelyet az ítélet most felborított.

Azonban tudomásul kell vennünk, hogy a jog mérleghintája az eddig preferált véleménynyilvánítás szabadsága jogának oldaláról egyre határozottabban a magánélet védelme felé billen.