Justicia jelenti

A Google elleni perben az előzetes döntéshozatali eljárásban a bíróság álláspontja szerint ugyanis a keresőmotor működtetője adatkezelést végez akkor, amikor az adott személyre vonatkozó különböző információkat találati listán összekapcsoltan elérhetővé teszi a felhasználók számára. Azzal, hogy a kereső motor működtetője az interneten található információkat automatikusan, állandóan, szervezett módon keresi, a bíróság álláspontja szerint adatgyűjtést végez. Az ilyen indexáló programok keretei között a gyűjtött adatokat visszakeresi, rögzíti, majd ezt követően szerverén tárolja, illetve adott esetben a keresés találati listájaként a felhasználókkal közli. Ezen tevékenységek az adatkezelési irányelv értelmében adatkezelésnek minősülnek, függetlenül attól, hogy a működtetés során a személyes adatnak minősülő adatokon kívül más információkat is különbségtétel nélkül ugyanilyen módszerrel gyűjtenek.

A bíróság elismerve az internet felhasználók szólásszabadsághoz való jogát, melynek értelmében jogi érdekük fűződik az információhoz való hozzáféréshez, indokolt esetben az érintett személyes adatainak jogosulatlan kezelésének minősíti a keresők segítségével történő hozzáférést, még abban az esetben is, ha az eredetileg publikált információ közzététele jogszerűen történt.

Sajátos, hogy a bíróság egyáltalán nem érintette az egykor a sérelmes információt közzé tévő tartalomszolgáltató felelősségét, ellenkezőleg, a vele szemben, a tartalom eltávolítására irányuló kereseti kérelem elutasítást nyert, a tartalom megtalálását elősegítő kereső felelősségét azonban megállapította.

A bíróság ítélete megnyitotta a jogi és gyakorlati lehetőségét a Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi ügyekben illetékes alelnöke által évek óta sürgetett "felejtés jogának" .

Az ítélet érvelésére alapozva ezt követően bárki kérheti a személyére vonatkozó "pontatlan, irreleváns, elévült vagy az adatfeldolgozás meghatározott célján túlmutató és az idő múlásával meghaladott adatokhoz" való hozzáférést biztosító találati listáról történő eltávolítását. Nem is kellett túl sokat várni, az on-line óriás céghez napok óta özönlenek a kérelmek. Egy politikus a hivatali ideje alatt született cikkekhez való hozzáférés eltávolítását kéri, mivel újraindulására esetére nem lenne kívánatos korábbi politikai véleményének megismerhetősége. Egy pedofil képek miatt elítélt férfi ugyancsak kérte, hogy távolítsák el az ítéletéről szóló cikkeket, egy orvos pedig a páciensei által posztolt negatív vélemények eltávolítását kezdeményezte.

A Bíróság megállapította továbbá a kereső motor szolgáltatók adatkezelésének területi hatályát is, mely szerint azon cégek, amelyeknek az Európai Unió valamely tagállamában gazdasági érdekeik előmozdítása céljából saját vállalatuk van, kötelesek betartani a személyes adatok kezelésére vonatkozó 1995-ös uniós irányelv rendelkezéseit.

A bíróság ugyanakkor kiemelte azt is, hogy meg kell találni az egyensúlyt az internet felhasználók információhoz való hozzáféréshez fűződő joga és az érintett magánélethez és személyes adatai védelméhez fűződő joga között.

Vajon hova vezet mindez?

Ez a döntés az Internet végét jelentheti, legalábbis abban a formában, amilyennek ma ismerjük?

Vége a korlátlan, határtalan és folyamatosan növekvő tudástárnak, amely globális szinten minden információt végelegesen elérhetővé tesz?

Globális internet ma sem létezik. Gondoljunk csak a kínai, cenzúrázott internetre, amely egyáltalán nem teszi lehetővé a országon belüli felhasználók részére a Google keresőhöz való hozzáférést.

Vajon lehet-e az Európai Bíróság ítéletének olyan következménye, mely szerint valamely úniós tagállamban internetező felhasználó nem férhet hozzá olyan adatokhoz, amelyekre egy amerikai könnyedén találati listát generálhat? Jelenti e majd az ítélet azt, hogy többféle információs tudásbázis lesz elérhető, egy az Európai Unió területén belül és a többi azon kívül? Nem okoz-e mindez az európai állampolgárok számára komoly hátrányt?

A 90-es évek közepe óta az interneten közzétett információért való felelősség kérdésében követett egybehangzó joggyakorlat, mely szerint elsősorban az információ közzétevője a felelős, most megdőlni látszik? 

Hogyan tovább, ezt követően?

Az ítélet hatására megindult kérelem özön is jelzi, hogy nem lesz elegendő erőforrás minden egyes esetben annak eldöntésére, hogy vajon az adott információ elavult, pontatlan, irreleváns, vagy az adatkezelés célján túlmutató. A jogkövető magatartás oly mértékben növelné az üzemeltetés költségeit, amely már az ésszerűtlenséggel lenne azonos.

Magából az ítéletből is következik az egyszerű megoldás: a Google és más keresőmotor üzemeltetők kivonulnak az Európai Unió területéről és felszámolják az itt működő cégeik tevékenységét. Mivel a területi hatály csak abban az esetben vonatkozik rájuk, ha az Unióban bejegyzett cégeiken keresztül végeznek üzleti tevékenységet, így ennek hiányában hiányában az ítéletből eredő precedens értékű jogértelmezés velük szemben nem lesz többé alkalmazható.

Az immáron húsz éveshez közeledő korú irányelv felülvizsgálata, újragondolása is folyamatban van. Reménykedhetnénk abban, hogy a jogalkotó uniós atyák és anyák talán ésszerű rendelkezésekkel teremtik meg azt az egyensúlyt, amelyet az ítélet most felborított.

Azonban tudomásul kell vennünk, hogy a jog mérleghintája az eddig preferált véleménynyilvánítás szabadsága jogának oldaláról egyre határozottabban a magánélet védelme felé billen. 

Vigyázat csalok, mondta mindig Rodolfó, aki a TV hőskorában, a fekete-fehér képernyőkön keresztül igyekezett a bűvész mesterséget közismertté tenni. Jóindulatú figyelmeztetése az új médium, az Internet korában némi átértelmezéssel ma nagyon is aktuális:

Vigyázat! Csalók!

Ezen a blogon időről időre az interneten tapasztalható vitatható marketing fogásokról, megtévesztő eljárásokról, csalásokról is írok, így szeretném a felhasználókat figyelmeztetni annak érdekében, hogy élvezzék és használják az internetet, és kerüljék el a keserű csalódásokat azzal, hogy felvilágosodottan, okosan kattintanak a felkínálkozó lehetőségekre.

Most két ilyen történetet osztok meg:

1. Ingyen szállás?

A napokban emailen keresztül felhívást kaptam egy kérdőív kitöltésére. Most nem szeretnék a kéretlen üzleti levelek jogellenességével foglalkozni, mivel ezúttal inkább egy más jellegű, jogszerűségében megkérdőjelezhető kereskedelmi gyakorlatra szeretném felhívni a figyelmet.

Az említett e-mail egy környezettudatossági felméréssel kapcsolatos kérdőív kitöltésére szólított fel, azzal, hogy az erre fordított 5-6 perces munkámat egy két-éjszakás, ingyenes szállodai tartózkodásra szóló voucherrel jutalmazzák, amelyet a kérdőív befejezését követően azonnal megkaphatok.

Mivel a környezetvédelem témája amúgy is szívügyem, nosza nekiveselkedtem hát a kitöltésének. Nem tagadom, hogy buzgalmamat az ingyen szállás ígérete igencsak fokozta!

Igen egyszerű kérdésekre kellett választ adom: mint, pl. hogy elzárom-e a vizet fogmosás közben, vagy lekapcsolom-e a villanyot azokban a szobában, ahol éppen nem tartózkodom. A befejezést követően az előzetes igéretknek megfelelően megkaptam lehetőséget a szállodai tartózkodásra jogosító voucher igénylésére. Az oldalon a továbblépésre mutató link mellett ugyan apró betűvel ott szerepelt a "Szabályzat" flirat, a link azonban nem működött.

Tovább léptem tehát a szállodai vouchert igénylő oldalhoz, ahol az adataim beírását követően kiderült, hogy a számunkra már korábbról jól ismert szolgáltató voucherét kaphatom kézhez, 3.900.-Ft megfizetése ellenében.

A magyar piacon négy-öt éve működő szolgáltatás akár korrekt is lehetne, hanem tévesztenék meg hirdetésekben a fogyasztókat azzal, hogy ingyenes szállás lehetőségeket kínálnak, és csak az apró betűs részben lehet arról értesülni hogy az ingyenes éjszakákat kötelező, az érintett szálloda által megszabott, nem túl olcsó félpanziós költség megfizetésével lehet csak igénybe venni. Mindezekhez tartozik még az szolgáltatás igénybevételére fljogosító voucher kézbesítési díja, amely jelenleg 3.900 Ft összeget jelent. Ha ellátogatunk a rendszerben résztvevő szállodák honlapjaira, kiderül, hogy az általuk hirdetett akciós, félpanziós ellátással kínált csomagok ára ugyanannyi, mint az "ingyenes "éjszakák mellett kötelezően igénybe vett félpanziós elátás költsége. És mindennek igénybevételéhez nem kell a közvetítő szolgáltató számára a további költséget, közel 4 ezer forintot kifizetni.

A vitatható kereskedelmi gyakorlatot folyatató cég folyamatosan aktív, olykor agresszív direkt marketing kampánnyal keresi meg a fogyasztókat, a látszólag eltérő feladóktól érkező e-mailekben többnyire arról értesítve a címzettet, hogy sorsoláson szerencsés nyertes lett, és nem kell mást tennie, csak egy válaszban igényelnie a nyereményét.

Idézetek néhány ilyen levél tartalmából:

"Tisztelt Címzett!

Kiválasztottuk Önt, mivel azok közé tartozik, akik tapasztalattal
rendelkeznek az egyéni turizmus területén.
Hogy kiemeljük az Ön kivételes státuszát, kiutaltunk Önnek egy
EGYEDI KÓDOT, amit DUPLÁN használhat fel.
A kód 7 napig érvényes.

III. Forduló/ Hiv. sz. 43842/ 13 (HU)
4543/III/13 (HU) SZ. MEGHÍVÓ"

.....................................................................................

"Tisztelt Hölgyem!

Van szerencsénk tájékoztatni, hogy az Európai Unió lakosainak körében végzett, az Ökológiai Tudatosság Vizsgálatára irányuló felmérés III. Fordulójának keretében az e-mail címe bekerült azok közé a kiválasztott címek közé, akiknek az alábbi meghívó el lett küldve. 

Amennyiben ez lehetséges, kérjük, szenteljen néhány percet a kérdőív kitöltésére, és válaszoljon őszintén a kérdésekre. Az Ön véleménye teljesen névtelen lesz, és segít nekünk abban, hogy megalkossuk az Európai Unió egyes országaiban lakók ökológiai tudatosságának profilját, ami ennek a programnak a célja. Kérjük, vegyen részt. Minden szavazat számít.

A részvételért cserébe biztosítunk Önnek egy, a Szponzortól származó jutalmat"

.......................................................................................
Üdvözlöm,

tudja-e, hogy tart az Ingyenes Szállások Őszi Promóciója? Azok, akik MOST élnek a Promócióval, elmehetnek bármelyik hotelbe a katalógusban lévők közül, és élhetnek a térítésmentes elszállásolásopciójával.

KAP EGY KIUTALÁST

10 ÉJSZAKÁNYI TÉRÍTÉSMENTES 
ELSZÁLLÁSOLÁST 2 FŐ RÉSZÉRE"

Senki kedvét nem szeretném elvenni attól, hogy az ingyenes, ám kötelező fogyasztáshoz kötött szállás lehetőségével éljen. De tegye ezt úgy, hogy közben a vonatkozó jogszabályokat, és a vele szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatot ismerve hozza meg döntését.

A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény melléklete szerint tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlat:

"20. Az áru "ingyenes", "díjtalan", "térítésmentes" vagy hasonló jelzőkkel való leírása, ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlatban való részvétellel és az áru birtokbavételével, illetve fuvarozásával összefüggő elkerülhetetlen költségeken felül bármit is fizetnie kell."
"31. Olyan hamis benyomás keltése, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb előnyhöz jutni, miközben valójában nincs ilyen nyeremény, illetve előny, vagy a nyeremény, illetve egyéb előny érvényesítése, illetve igénybevétele a fogyasztó számára meghatározott pénzösszeg megfizetéséhez vagy költségek viseléséhez kötött."

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, amely a jogsértés megállapítása esetén pénzbírsággal sújthatja a vállalkozást.

2. Céges hirdetések

Önökkel is előfordult már, hogy lelkes, kissé gyorsan beszélő, kedves hangú hölgyek hívták fel telefonon azzal, hogy egyedülállóan olcsó internetes hirdetési megjelenési lehetőséget kínálnak az általuk fenntartott internetes cégjegyzékben, igen gyakran azzal az ígérettel, hogy a GPS-ben is feltüntetik a cégük elérhetőségét? Mert a velem igen. Sőt nemcsak a velem, a múltkoriban egy ügyben ugyanilyen történettel keresett meg egy ügyfelem.

Ügyfelem betéti társaságának hirdetése céljára el is fogadta a telefonon felkínált ajánlatot, és szóbeli szerződést kötött a céggel az interneten történő megjelenésre. A hirdetési díjat, amely körülbelül évi 20- 25 ezer forint volt, ügyfelem ki is fizette a másnap érkező futárnak, számla ellenében. Majd pár hónappal később telefon hívást kapott, amelynek során jelezték felé, hogy a következő részletre vonatkozó számlát ismét futárral küldik ki részére, és kérik azt készpénzben kiegyenlíteni. Ügyfelem gyanútlanul igent mondott, gyanakodni csak akkor kezdett, mikor néhány hét múlva ismét kapott egy telefon hívást egy, a megtévesztésig hasonló nevű cégtől azzal, hogy a közöttük fennálló szerződés alapján fizetési kötelezettsége áll fenn, és kérik azt a futárral kézbesített számla alapján készpénzben kifizetni. Ügyfelem akkor már tiltakozott, hivatkozva arra, hogy korábban már teljesített. Az ügyintéző értetlenkedett hogy részükre bizony nem történt fizetés. Ügyfelem ekkor kérte a közöttük fennálló szerződést írásban megküldeni, illetve azt a hangfelvételt, amely tanúsítja, hogy közöttük szóbeli szerződés jött létre. Ezt követően további követeléssel az adott cég már nem lépett fel, természetesen a szerződést vagy a hangfelvételt sem küldte meg, viszont folyamatosan érkeztek ügyfelemhez további telefonhívások, egymáshoz a megtévesztésig hasonló nevű, azonos tevékenységi körű, az interneten céges katalógust, "cégjegyzéket" fenntartó cégek részéről, mindannyiszor arra szólítva fel őt, hogy a korábban telefonon megkötött szerződés alapján készpénzben fizessen a futárral küldendő számla alapján. Ügyfelem ekkor már feljegyzést vezetett az érintett cégekről, amelyekkel soha nem állt szerződéses kapcsolatban, és amelyek soha semmilyen online megjelenést, hirdetést, céges katalógusban történő megjelenést nem biztosítottak cégének.

Ügyfelem feljegyzései alapján utánanéztem a cégjegyzékben az érintett cégeknek, és azt találtam, hogy az egymáshoz megtévesztésig hasonló cégek mögött különböző tulajdonosok, ügyvezetők, eltérő székhelyek állnak, tehát semmilyen kapcsolatot nem lehet a cégjegyzék alapján a társaságok között kimutatni.

Az egymástól független cégek érdekes módon azonos üzleti gyakorlatot folytatnak, hiszen valamennyi on-line céges katalógust ("cégjegyzéket") vezet, és mindegyik a futárral kiküldött készpénzes számla alapján azonnali készpénzes fizetésben történő teljesítést követel.

Ugyanezt a gyakorlatot magam is tapasztaltam, mivel én is kaptam olyan telefonhívásokat, amelyekben a soha meg nem kötött szerződések alapján, a soha nem teljesített szolgáltatás ellenértékét a másnap futárral küldendő számla alapján készpénzben kérték kiegyenlíteni.

Miután többször határozottan visszautasítottam az ilyen jellegű felszólításokat, a telefonhívások elmaradtak, és ugyanezt tapasztalta Ügyfelem is.

A rejtélyes esetekre nem tudok magyarázatot adni, de ezzel a történettel szeretném a kedves felhasználók figyelmét felhívni arra, hogy az igen terjedő gyakorlat, a telefonon történő szerződéskötések esetén legyen Önöknél egy füzet, amelybe jegyezték le a telefonon elhangzottakat, különösen a szerződést kötő cég adatait (név, cím, telefonszám, és a beszélgetést folytató ügyintéző neve), követeljék az írásba foglalt szerződés megküldését és mindaddig ne fizessenek, amíg a szerződést kézhez nem kapják.

Miközben a XXI század információs társadalmának polgára erőteljes jogi támogatást kap ahhoz, hogy személyes adatait védje, és csak célhoz kötötten, a legszükségesebb mértékben kényszerüljön azok megadására, nem először találkozhatunk olyan jogszabályban előírt kényszerrel, amelyek ezen adatok sokszor indokolatlannak tűnő esetben vagy mértékben történő megadására szorítanak.

Friss élményem a PK-141 számú nyomtatvány, amely az egyesületek beszámolójának benyújtására szolgál. A nyomtatvány első része mindjárt a beküldő adatait firtatja, nevén túl anyja nevének, születési helyének és idejének részletes megadását kéri. Vajon miért? A beküldő nem feltétlenül a szervezet hivatalos képviselője, lehet az a könyvelő, vagy akár egy adminisztrátor is. Kinek és miért kellenek ezek az adatok? És vajon miért kell megadni ezeket egy, a nyilvánosság számára hozzáférhetővé váló beszámolóban?

Elgondolkodtató továbbá, hogy a 2012-es módosítás következtében kampányszerűen benyújtott cégmódosítások feldolgozása után a nyilvános közhiteles adatbázisból a tagok személyes adatainak jelentős köre, míg ügyvezetők esetében valamennyi azonosításra alkalmas személyes adat bárki számára hozzáférhetővé válik.  A név, lakcím, születési hely és idő, anyja neve, adószáma, és az aláírási címpéldány szerint a személyi igazolvány és lakcímkártya száma is percek alatt megszerezhető. Vajon milyen visszaélésekre ad majd ez alkalmat?

Folyamatosan figyelmeztetnek minket arra, hogy okosan és óvatosan bánjunk a személyes adatainkkal, ugyanakkor kötelező jelleggel épülnek fel  olyan nyilvános adatbázisok, amelyek kincsesbányaként teszik hozzáférhetővé igen széles körben ezeket.

Régóta mondjuk, hogy ha a társadalom jelentős része bűnöző, akkor valószínűleg nem az emberekkel, hanem a jogi szabályozással van a probléma. Ezt ismerhették fel a jogalkotóink is, amikor a két napja elfogadott új Büntető Törvénykönyvben a  szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése – alapesetben két évi szabadságvesztéssel büntetendő - bűncselekmény  esetében új büntethetőséget kizáró okként határozták meg azt az esetet, amikor a jogsértés többszörözéssel vagy lehívással oly módon történik, hogy a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja.