Miközben a XXI század információs társadalmának polgára erőteljes jogi támogatást kap ahhoz, hogy személyes adatait védje, és csak célhoz kötötten, a legszükségesebb mértékben kényszerüljön azok megadására, nem először találkozhatunk olyan jogszabályban előírt kényszerrel, amelyek ezen adatok sokszor indokolatlannak tűnő esetben vagy mértékben történő megadására szorítanak.
Friss élményem a PK-141 számú nyomtatvány, amely az egyesületek beszámolójának benyújtására szolgál. A nyomtatvány első része mindjárt a beküldő adatait firtatja, nevén túl anyja nevének, születési helyének és idejének részletes megadását kéri. Vajon miért? A beküldő nem feltétlenül a szervezet hivatalos képviselője, lehet az a könyvelő, vagy akár egy adminisztrátor is. Kinek és miért kellenek ezek az adatok? És vajon miért kell megadni ezeket egy, a nyilvánosság számára hozzáférhetővé váló beszámolóban?
Elgondolkodtató továbbá, hogy a 2012-es módosítás következtében kampányszerűen benyújtott cégmódosítások feldolgozása után a nyilvános közhiteles adatbázisból a tagok személyes adatainak jelentős köre, míg ügyvezetők esetében valamennyi azonosításra alkalmas személyes adat bárki számára hozzáférhetővé válik. A név, lakcím, születési hely és idő, anyja neve, adószáma, és az aláírási címpéldány szerint a személyi igazolvány és lakcímkártya száma is percek alatt megszerezhető. Vajon milyen visszaélésekre ad majd ez alkalmat?
Folyamatosan figyelmeztetnek minket arra, hogy okosan és óvatosan bánjunk a személyes adatainkkal, ugyanakkor kötelező jelleggel épülnek fel olyan nyilvános adatbázisok, amelyek kincsesbányaként teszik hozzáférhetővé igen széles körben ezeket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.