Ezzel a táblával jelentek meg az Európai Parlament zöld párti képviselői a mai szavazás előtt. És az EP ennek megfelelően döntött, elsöprő többséggel, 478 szavazattal 39 ellenében elutasította az ACTA-t.
A számok szépségén kicsit ront a 165 tartózkodó képviselő, akik azt sérelmezték, hogy az EP végszavazása nem várta be az Európai Bíróság döntését arról, hogy az ACTA mennyire egyeztethető össze az uniós joggal.
A mai döntés azt jelenti, hogy az EU-ban és annak 27 tagállamában nem lép életbe az ACTA, függetlenül attól, hogy azt aláírták. Ezzel gyakorlatilag az ACTA elveszti tényleges erejét, és marad egy regionális nemzetközi szerződés.
De mi is volt a baj az ACTÁ-val?
Leánykor magyar nevén a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezmény célja egy olyan nemzetközi szinten egységes jogi környezet megteremtése és hatósági fellépés előmozdítása, amely visszaszorítja a kereskedelmi áruforgalomban a hamisított áruk határokon átnyúló kereskedelmét. Így elsősorban a védjegy-jogosultak érdekeit szolgálta az elképzelés. Ugyanakkor, a szerződést szövegezők logikáját nehezen értve, terjedelmes részben foglalkozik az ACTA az interneten elkövetett szerzői jogsértések elleni fellépés kérdésével is. Valójában nem tudni, hogy lehet a barack befőttbe meggyet is tenni, hacsak nem az a megfontolás vezette a szövegezőket, hogy így, egy csomagban könnyebben rá lehet venni az államokat annak aláírására, míg egy pusztán az internetes szerzői jogsértésekkel foglalkozó egyezmény esetében erre jóval kisebb esélyük lett volna.
Az ACTA korábbi verzióiban igen durva elképzelések láttak napvilágot, amelyben az internet szolgáltatók, mint közvető szolgáltatók lettek volna kötelesek arra, hogy ellenőrizzék az általuk biztosított tárhelyeket, a felhasználóik szokásait, és a tartalom eltávolításától kezdve a felhasználó letiltásáig különféle intézkedésekkel szankcionálják a szerzői jogsértéseket. Ellenkező esetben ugyanis ők maguk lettek volna felelősek ezekért.
A végső változat ezeknél jóval enyhébb lett. Gyakorlatilag, ha a minimális kötelezettségeket nézzük, amiket az ACTA a részes államokra előír, Magyarország minden jogszabály módosítás nélkül megfelel ezeknek. A legnagyobb baj azonban azokkal az elvárásokkal van, amelyek bár nem kötelezőek, de a nemzetközi szerződés jogalapjára hivatkozással már megtehetőek, és amelyek valóban komoly veszélyeket jelenthetnek az internet szabadságára, pontosabban a felhasználók szólás és véleménynyilvánítási jogára.
Az a jogszabály pedig, amely pontatlan megfogalmazással, értelmezési különbségek lehetővé tételével elősegíti, hogy jogbizonytalanság jöjjön létre, nem lehet jogszerű.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Justicia jelenti 2012.07.04. 18:17:20
Előzmények
2006-ban, hivatalosan Japán előterjesztésére indult meg a WTO egyes államai, az EU és tagállamai, továbbá Ausztrália,Kanada, Japán, a Dél-Korea, Mexikó, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok részvételével az ACTA előkészítése nemzetközi tárgyalások keretében, nagy titokban.
A 2010. februárjában kiszivárgott tervezet joggal keltett nagy felháborodást, amikor olyan szigorú eszközökkel kívánt fellépni a felhasználók illegális tevékenységének visszaszorítására, mint az internet hozzáférés szolgáltatók büntetése, ha nem szünteti meg a szerzői jogsértő tevékenységet végző felhasználó internet hozzáférését. A tervezet szerint ugyanis ez esetben a szolgáltatót perelhetnék kártérítésért a jogosultak. Ez a francia HADOPI törvényből is ismert három csapás szigorúbb változatát jelentette volna, amellyel kapcsolatban ugyanazok az alkotmányos aggályok merülnek fel: a szolgáltató monitorozásra kötelezése, az ártatlanság vélelmének figyelmen kívül hagyása, puszta gyanú alapján, bizonyítási eljárás és védekezési lehetőség nélkül alkalmazható szankciók, és a szólás- illetve az információhoz jutás szabadságának aránytalan korlátozása megosztott internet hozzáférés esetén esetleg a vétlen felhasználókkal szemben is.
Olyan szélsőséges elképzelésekről is hírt kaptak az ACTA előkészítésére figyelők, hogy az egyezmény alapján lehetőség lesz utasforgalomban ellenőrizni az utasok digitális adathordozóit (notebookok, mp3 lejátszók, okostelefonok), hogy vajon azokon nem találhatók-e illegális, a szerzői jog megsértésével másolt anyagok, és lehetővé teszi azok lefoglalását is.
A jogvédők további tiltakozását váltotta ki a tervezetnek az a része, amely kötelezné a szolgáltatókat arra, hogy adják ki a felhasználóik személyes adatait.
A tiltakozások hatására az ACTA az újabb tárgyalási szakaszokra egyre finomodó, lazább kötelezettségeket előíró formában került egészen a 2010. novemberében történt véglegesítésig. Az egyezmény 2011. március 31.-e óta áll nyitva aláírásra, elsőként 2011. október 1-jén Japán (az előterjesztő), Ausztrália, Kanada, a Koreai Köztársaság, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr és az USA írta alá. Az Európai Unió 22 tagállama, köztük Magyarország is 2012. január 26-án írták alá a megállapodást.
A magyar aláírásra az 5/2012.(I.20.) ME határozat adta meg az aláírásra, majd az azt követő, a kihirdetést célzó törvénytervezetnek a Kormány elé terjesztésére.
Mit is írt alá Magyarország?
A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) nemzetközi kereskedelmi egyezmény. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény értelmében nemzetközi szerződés előkészítésére, a tárgyalásokon való részvételre és a szöveg végleges megállapítására a Kormány vagy az Országgyűlés felhatalmazása alapján, társadalmi vita nélkül sor kerülhet. Ugyanakkor a törvény azt a követelményt is megfogalmazza, hogy a nemzetközi szerződés előkészítésekor, illetve annak végleges szövegének megállapítása során folyamatosan vizsgálni kell, hogy az mennyiben felel meg Magyarország egyéb nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek ( így az Emberi Jogok Európai Egyezményének), valamint az alaptörvényben biztosított jogoknak. A nemzetközi szerződés azonban nem Magyarország erre felhatalmazott képviselője részéről történő aláírásával, hanem annak magyar jogszabályként (törvény vagy kormányrendelet formájában) történő kihirdetésével kerül sor.
Az egyezményt aláíró többi országhoz hasonlóan Magyarországon sem volt tehát jogi kötelezettség az információs társadalomban érintett szakma előzetes véleményének kikérésére, a végleges szöveg széles körű egyeztetésére a nemzetközi kötelezettségvállalást megelőzően.
Az ACTA iránti ellenérzést pedig elsősorban a titkos előkészítés, a korábban kiszivárgó elrettentő javaslatok, a végső szövegről való hiányos információk tükrében történt meglepetésszerű aláírás kelti, így alappal váltott ki megrökönyödést és félelmet szakmai körökben, hogy megkérdezésük nélkül vállaltak az aláíró országok olyan elkötelezettséget, amely a hatályos jogi környezet esetleges megváltoztatásával az internet szabadságát, a felhasználók emberi jogait, magánszféráját és személyes adataik védelmét veszélyeztetheti.
Az ACTA széleskörű aláírásának időzítése egyébként is szerencsétlen időszakra esett, amikor az internet széleskörű tiltakozása, a január 18.-án olyan oldalak elsötétítése, mint a WIKIPÉDIA, éppen hogy sikerrel verte vissza az amerikai törvényhozás két drákói szigorral , az alapjogok és a felhasználók magánszférájának védelmét fenyegető törvény-tervezetét, mint a Pipa és a Sopa. Ezeket a világszerte nagy érdeklődéssel kísért híreket követte néhány nappal később az ACTA titokban előkészített aláírásáról szóló hír.
Miről van szó valójában?
Az ACTA célja a preambuluma szerint a szellemi-tulajdonjogok védelmének erősítése érdekében a részes államok jogvédelmének egymáshoz közelítése, egységes nemzetközi jogi környezet és gyakorlat kialakítása a hamisított és kalóz áruk, valamint jogsértő anyagok forgalmazása elleni fellépésben. A preambulum deklarálja az alapelveket is, így köztük azt, hogy a hogy „oly módon keressenek megoldást a szellemitulajdon-jogok megsértésének problémájára – ideértve a digitális környezetben történő jogsértést, különös tekintettel a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogokra –, amely egyensúlyt teremt az érintett jogosultak, a szolgáltatók és a felhasználók jogai és érdekei között, hogy elősegítsék a szolgáltatók és a jogosultak közötti együttműködést annak érdekében, hogy megoldják a digitális környezetben elkövetett jogsértések problémáját”. Ugyanakkor az ACTA éppen ezt az egyensúlyt billenti el a szellemi tulajdon jogosultjai javára, és gyengíti a digitális tartalomipar , a szolgáltatók és felhasználók jogait, és sérti ezek érdekeit.
A szellemi-tulajdonjogok védelme területén elsősorban a védjegyoltalom és a szerzői jog érvényesülésének elősegítése a cél, így az egyezmény jelentős része a kereskedelmi forgalomban értékesített hamisított áruk elleni egységes fellépést célozza, és nevesítve csupán egy szakasza foglalkozik a digitális környezetben elkövetett szerzői jogsértésekkel.
Az ACTA minimális kötelezettségeket ír elő az aláíró államok jogi szabályozására és gyakorlatára, ugyanakkor opcionálisan ezeknél jelentősen szigorúbb jogi környezet megteremtése előtt is megnyitja a lehetőséget.
Az aláírás óta kialakult tiltakozás hullámok miatt védekezésbe kényszerült döntéshozók folyamatosan azzal érvelnek, hogy az ACTA elvárásainak a jelenleg hatályos uniós és tagállami szellemi tulajdonvédelmet szolgáló jogszabályok megfelelnek. Felmerül azonban a kérdés, hogy akkor miért volt szükség az ACTA aláírására? Hiszen ebből csak akkor profitál az Európai Unió térsége, ha a megfelelően szigorú jogvédelmet a többi aláíró állam is biztosítja. Mivel a többi aláíró állam szellemi tulajdonvédelmének fokáról a különböző ismertté vált jogesetek kapcsán az e kérdéssel foglalkozó jogász szakmának van ismerete, így alappal feltételezhetjük, hogy sem az USA, sem Ausztrália, netán Új-Zéland nem biztosít alacsonyabb szintű jogvédelmet, mint az ACTA által elvárt. Valódi értelme akkor lenne az ACTA rendelkezéseinek, ha ahhoz olyan államok csatlakoznának, amelyek köztudomásúan nem biztosítják megfelelő szinten a szellemi tulajdonjogok védelmét, mint pl. Kína, vagy Oroszország.
Így viszont az ACTA elleni egyik legfontosabb érv, hogy noha annak hivatalos előterjesztője Japán volt, ténylegesen a szerződés az amerikai szellemi tulajdonjog jogosultjainak fokozott védelmét erőlteti rá a világra. És ha belegondolunk abba, hogy a védjegyekkel oltalmazott, és előszeretettel hamisított áruk gyártóinak nagy többsége amerikai cég, illetve a digitális kalózkodás során megsértett szerzői jogok jogosultjai jellemzően a Hollywoodi film- és zeneipar szereplői, be kell látnunk, hogy ez a vélekedés meglehetősen megalapozottnak tekinthető. Őszintén mosolyognunk kell azon az érven, hogy az ACTA a hazai jogtulajdonosok védelmét is erősíti, mivel éppen az előbbi gondolatok tükrében egyelőre nem látható, hogy vajon miként is tenné azt.
Az ACTA valójában egy, a 90-es évek közepe, vagyis az internet széles körű elterjedése óta kialakult háborúban egy pirruszi győzelem, egy kierőszakolt siker, amely előbb-utóbb óhatatlanul bukássá válik. Győzelem egy háborúban, amely az interneten folyó szabad kommunikáció ellenében a kontrolért folyik. A kontrol igénye természetesen jogos érdekekre hivatkozással jelenik meg, hiszen a kiskorúak védelme, a terrorizmus elleni hatékonyabb fellépés, a tiltott szerencsejáték visszaszorítása, illetve a szellemi tulajdon védelme mind a jogalkotás beavatkozását igazoló érdek.
Ám a XXI. században, amikor olyan népszerű szerző, mint Paulo Coelho ingyen publikálja a Pirate Bay oldalán legújabb művét, mivel bevallása szerint ennek következtében nő nyomtatott könyveinek az eladott példányszáma, amikor a film- és zeneipar a népszerűségi statisztikákat éppen a kalóz oldalak letöltési mutatóiból állapítja meg, és gyakorol ezzel nyomást a tv- és rádiótársaságokra, hogy mely alkotásokat sugározzák, és amikor nem utolsósorban a web2 előtérbe helyezte a felhasználó tartalmat, mint komoly kulturális értéket előállító forrást, a szellemi tulajdon védelmére hivatkozó, a fejlődést figyelmen kívül hagyó, elavult, és a cloud computing korszakában valójában nem is érvényesíthető ilyetén kontrolnak már nem lehet értelme.